Életrajza

Jászberényben született, tízgyermekes polgári család legkisebb gyermekeként. Szülei azokhoz az akkori nagyon kevés magyar családokhoz tartoztak, akik a németországi herrnhuti közösséggel tartották a kapcsolatot. Sándor jellemére és érdeklődésére nagy hatással volt a szülők életmódja és a gyakorlati életben megmutatkozó hite, amiről idősebb korában is tisztelettel és szeretettel emlékezett meg.

Már gyermekkorában kitűnt kiváló értelmi képességével, később fizikai adottságával is. A középiskola elvégzése után a Műszaki Egyetemen volt építészhallgató. Az első világháború miatt félbe kellett szakítania tanulmányait, mert behívták katonának. Mint tisztet a harctéren a veszedelmes feladatokkal bízták meg, melyeket ő hősiesen megoldott. Megsebesült, egyik szeme világát elveszítette. De a háború sok veszedelme között is Isten vele volt és megőrizte életét. A háború után mint építész vállalkozó dolgozott, és munkája mellett fejezte be tanulmányait kitűnő eredménnyel. Később tudományos fokozatot is szerzett.

1932-ben házasságot kötött Beck Rózsával, aki szerető hitvese, hűséges segítőtársa volt a földi vándorúton 1966-ig. A sokakat szerető Rózsi néni Karácsonykor született és Nagypénteken hunyt el.

Ágoston Sándor már ifjú mérnök korában is kereste azoknak a társaságát, akik a Bibliát mint Isten Igéjét olvassák és cselekedni is igyekeznek azt. A fasori evangélikus gyülekezetnek volt munkás tagja, majd évtizedekig presbitere.

A magyar nyelv mellett a német nyelvet is anyanyelvi szinten művelte, és amikor lelkészétől, Kemény Lajos esperestől egy Luther fordítású német bibliát kapott, meglepetéssel vette észre, hogy a Károli magyar szöveg nem egyezik mindenben a német szöveg értelmezésével. A Luther Biblia olvasása közben ismerte fel – amit többször is említett –, hogy Luther nem szavakat fordított, hanem a megértett kijelentést ültette át érthető nyelvre.

Többször hivatkozott Stuart Jakab és dr. Neighborn evangélizátorok magyarországi szolgálataira. A harmincas években sokszor hívták közös szolgálatra: dr. Kiss Ferenc, Ungár Aladár, Sréter Ferenc, Csia Lajos, a Magyarországi Evangéliumi Diákszövetség (MEKDESz.), majd a Luther Szövetség, az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület (EKIE) alkalmaira. A harmincas évek végén az Egyetemes Egyház Elnöksége felkérte az ország egész területén az evangélium hirdetésének szolgálatára. Mérnöki munkája mellett rendszeresen látogatta a Gyűjtő Fogházat, ahol személyes lelki gondozást, bibliaórákat, áhítatokat tartott. Az akkor Sopronban működő Teológiánkra Deák, Jánossy, Podmaniczky professzorok többször meghívták szolgálatra.

Szakmájában elismert szaktekintély volt. Több magas állást ajánlottak neki, melyeket nem fogadott el. Ő tervezte a Honvédelmi Minisztérium megbízásából a fűzfői „papírgyárat”, amikor a győztes hatalmak megszorító intézkedései az első világháború után lehetetlen helyzetbe hozták hazánk védelmi berendezéseit. (Az általa tervezett létesítményeken nem engedte a nevét szerepeltetni.)

Ő tervezte többek között a műjégpálya gépészeti terveit, Salgótarjánban völgyzáró gátat, megyei kórházat tervezett. Komoly találmányai voltak, melyekből meggazdagodhatott volna, de ő inkább az Ige szolgálatát vállalta. Egyaránt szívesen szolgált gyülekezetekben, középiskolákban és egyetemeken. Isten megáldotta – a Szent Szellem ajándékaképpen – azzal a készséggel (sajátos egyéni logikával és humorral), hogy mind az egyetemi tanárok, mind a legegyszerűbb emberek nyelvén tudott beszélni, hogy megérthessék Isten kijelentését. (Mk. 4, 33.)

Az EKIE-ben egyházmegyénként, Bonnyai Sándor lelkész által szervezett egy-egy napos ifjúsági alkalmakon több ezer fiú és leány előtt tett bizonyságot az élő Jézus Krisztusról. Majd több éven keresztül, évente hat-nyolc alkalommal egész hetes „csendes heteken” szolgált, amelyeken sok ezer ember ismerhette meg Isten akaratát.

A Biblia jobb megértése végett megtanulta a héber nyelvet, majd amikor a görög nyelvben felismerte a kijelentés nyelvét, megtanulta a görög nyelvet is. Tanításában mindig a görög szöveget vette alapul. A Biblia több fejezetét lefordította. Amikor Raffay Sándor püspök az általa lefordított Újszövetség új kiadását készítette elő, többször meghívta a „laikus” Ágostont konzultálni egy-egy újszövetségi görög kifejezés értelmezésére.

Az EKIE-ben, idejének nagy részét lekötő szolgálatával egy időben kezdte el írásban is tanítani az Isten Igéjét. Így születtek meg egymás után a teljes Bibliát átfogóan magyarázó írásai. Elsők között volt a „Miatyánk” magyarázata és az „Állj! Ki vagy?” c. írása. Mindkettő a D. Kapi Béla püspök által szerkesztett „Belmissziói Munkaprogram” c. gyűjtemény 1940–41. évfolyamában jelent meg. Később ezek az írások külön füzetek formájában, több kiadásban is megjelentek.

1940–44. között az „Evangélikus Ifjúság” c. kéthetenként tízezer példányban megjelenő folyóiratban folyamatosan közölt bibliaiskola jellegű cikkeket, melyek ma külön füzetként vannak összegyűjtve és kiadva.

Tizenkét körlevélben adta közre „Hét példázat a mennyek uralmáról” c. írását a Máté, Márk, Lukács evangéliumában közölt igék szünoptikus szemléletében. Ennek első kötete pár éve az USA-ban jelent meg, második kötete pedig „Nyomról-nyomra” címen Magyarországon, eredeti címe: „A kétféle szántóföld” volt. Nagyobb munkái: „Az anyagi világ”, „Pénzt, vagy életet?!”, „Kezeket fel!” címet viselik. Ezek a több száz oldalas írások azóta már szintén megjelentek nyomtatásban és hozzáférhetőek.

Tanításában – melyet nem emberektől vett (Gal. 1, 11–12.) – Isten törvényét és kegyelmét, mint kijelentést tanította. Tanította továbbá a teremtés törvényének hármas tagozódását (teremtés, formálás, alkotás), az ember személyes bűnbeesését (Róm. 3, 23. 5, 12.), Isten és az ember hármasságát (szellem, lélek, test, – pneuma, pszüché, szóma, I. Jn. 5, 7–8. I. Thess. 5, 23.), a személyes megváltást, a bűnbánat, a megtérés feltételével a bűnök bocsánatát, a Krisztusban való új életet (II. Kor. 5, 17.), a „harmadnapra” szóló feltámadást (II. Kor. 12, 2–4.) és az örök élet valóságát, az örökkévaló szellemi világot (Jn. 11, 25–26. II. Kor. 4, 17–18). A megromlott emberi természet számára az újonnanszületés szükségességét és lehetőségét (Jn. 3, 3–8.). A bűn, az ördög felismerésének fontosságát. Felismerte, az anyagi világ hiábavalóságán túl (Róm. 8,20–21, Préd 3.), az örökkévaló szellemi világot, a valóság világát. Isten tiszteletére, „Timotheos”-állapotra, fiúságra, tanítványságra nevelt.

A negyvenes évek végén tífuszfertőzésben súlyosan megbetegedett. A magas láz maradandó károsodást okozott szívében, fizikailag legyengült, így nem tudta folytatni mérnöki munkáját. Ettől kezdve már teljes életét az igehirdetés szolgálatának szentelte.

A teljes Írást, mint kijelentést ismerte fel és értette meg. Ennélfogva minden szélsőséges egyházi, vagy vallási irányzattól, dogmától függetlenítette magát, és csak a kijelentésre támaszkodva igyekezett tolmácsolni Isten üzenetét. Emiatt sokszor összeütközésbe került az akkori pártállamot kiszolgáló egyházi vezetőséggel is.

Az ötvenes évek elején betiltották az EKIE-t, majd a „laikus” igehirdetők szolgálatát sem engedélyezték. A köréje összegyűlt csoportok számára egyházi helyiségekben sem adhattak helyet összejövetelek tartására. Ettől kezdve a lakásán tartott alkalmakat. Nyaranta pedig egy-egy hétre elvonultan jöttek össze.

Atyai módon szerette a köréje összegyűlteket, Rózsi nénivel együtt gyermekeinek és testvéreinek tekintette őket. Nemcsak tanított fáradhatatlanul, hanem cselekedte is az Igét, a gyakorlati életben mutatva meg az Ige, a „Mag” erejének a valóságát. Ezt a lelki emberek (1Kor. 2,14) nem értették meg, és gnosztikusoknak gúnyolták őt és követőit.

A próbákat sem kerülhette el. A háborúban megsérült szemét ki kellett operálni. Majd a másik szemén szürke hályog keletkezett, és a szíve is gyengélkedett. 1964 tavaszán már nem látott: ekkor született meg a „Trinitatis” ének, ami hitvallásának is tekinthető. Még az év nyarán megműtötték a megmaradt szemét, és részben visszanyerte látását.

Az utolsó években már a „külső” embere nagyon beteg volt, de „belső” embere mindig friss és fáradhatatlan volt az Isten Igéjének a hirdetésében. Még 1972. január 1-én és 2-án több órás igehirdetést tartott. Január 4-én Isten hazahívta. Harcokkal, küzdelmekkel teli földi élete véget ért. Ezen a napon az Útmutató igéje a Józsué 1, 2. volt: „Mózes, az én szolgám befejezte gyógyíttató munkáját” (LXX.).

Istené legyen a hála, dicséret és dicsőség most és mindörökké, Ámen.